Meghatározás

A lovasterápia vagy más néven gyógylovaglás egy gyűjtőfogalom, mely szakember által, speciálisan képzett ló közreműködésével végzett gyógyító – fejlesztő eljárások összességét jelenti. A gyógylovaglás tehát nem lovaglást jelöl a szó sport vagy hétköznapi értelmében, de pontosabb elnevezés híján ez a szó használatos.

Szakemberek

A kompetencia kérdése feltétlenül tisztázandó, mert a szakszerűtlenül végzett kezelések súlyosan veszélyeztetik a pácienseket. A hazai és nemzetközi irányelvek alapján le kell szögeznünk, hogy beteggel, fogyatékos személlyel kizárólag az foglalkozhat lovon, aki alapdiplomája folytán
ló nélküli kezelésre is jogosult lenne az adott sérült esetében.

Ez a szakmai színvonalat és a betegek érdekeit is védi, engedni belőle nem szabad.

Irányzatok

A gyakorlatban a lovasterápia két nagy irányzatra különül el: hippoterápiára és gyógypedagógiai lovastornára / lovaglásra. A beteganyag, a terapeuta végzettsége és a kezelés típusa, célja határozza meg, hogy konkrét esetben melyikről beszélünk. A fogyatékosok sportlovaglása már nem a rehabilitáció, hanem a rekreáció ill. parasport tárgykörébe tartozik.

 
A hippoterápia orvosi javaslat alapján lóháton végzett, neurofiziológiai gyógytorna kezelés. Ennek értelmében csak olyan gyógytornász végezheti, aki alapos elméleti és gyakorlati lovas ismeretekkel rendelkezik, elsősorban a ló mozgásáról. A heti 1-2 alkalommal végzett, 15-20 perces kezelés során kihasználjuk a lépésben menő ló hátának egyenletes, ritmusos, ciklusosan ismétlődő 3 dimenziós lengéseit, melyek a beteg felsőtestére áttevődnek és azt a normál járásra jellemző mintában késztetik mozgásra. A hippoterápia indikációi elsősorban neurológiai illetve neuro-traumatológiai kórképek, tünetek, mint pl. a központi idegrendszeri eredetű bénulások, mozgászavarok, izomtónus zavarok, koordinációs- és egyensúly problémák. A foglalkozás szigorúan egyénre szabott, így nem beszélhetünk általános hippoterápiás gyakorlatokról, kezelési sémákról. A kezeléseket minden esetben precízen dokumentálni kell. A hippoterápia eredményességét – a többi neurológiai gyógytorna kezeléshez hasonlóan – funkcionális tesztek és skálák segítségével mérjük. Ezek konkrét számadatokkal is képesek igazolni munkánk sikerét. 
 
A (gyógy)pedagógiai lovastorna és lovaglás célja az általános vagy egy-egy részterületre korlátozódó fejlesztés, nevelés, szocializáció. Elsősorban értelmi, érzékszervi fogyatékosok, vagy viselkedési, tanulási zavarokkal küzdő gyermekek alkotják a tanítványok körét. A (gyógy)pedagógiai lovaglás döntő motívuma a ló partnerként, társként való elfogadása, a lóért és a többi lovasért való felelősségvállalás, a fegyelmezett, kitartó munka. A többnyire csoportos foglalkozás fejlesztő lovastorna-gyakorlatokat vagy könnyített követelményrendszerű lovaglást jelent. Magától értetődően a gyógypedagógiai lovaglást is szüséges dokumentálni, a szakma szabályai szerint.
 

Standardok, minőségbiztosítás

A szakszerűen végzett lovasterápia igen széles körű, gondos szervezést tesz szükségessé és igen költséges. Már a minimum standardoknak megfelelő személyi és tárgyi feltételek megteremtése és folyamatos biztosítása is nagy összegeket emészt fel.

 
Személyi feltételek: egy vagy két terapeuta, egy lóvezető, lókiképzői háttérmunkával egy lovasedző.
Tárgyi feltételek: szeparált karám vagy fedett lovarda, erre a célra szolgáló lófelszerelés, valamint egy speciálisan képzett és tréningeztetett ló.
 

Szakember képzés

Magyarországon az akkreditált továbbképzést a Magyar Lovasterápia Szövetség biztosítja a megfelelő diplomával rendelkezők számára, együttműködve a Német Lovasterápia Kuratóriummal (DKThR), a Magyar Gyógytornászok Társaságával, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületével, a Magyar Lovas Szövetséggel és a Pannon Lovas Akadémiával.

A képzés végén szakmai elméleti és gyakorlati vizsga, lovas elméleti és gyakorlati vizsga, valamint szakdolgozat védés vár a hallgatókra.

Hazánkban jelenleg 38, államilag elismert oklevéllel rendelkező, vizsgázott lovasterapeuta van (gyógytornászok és gyógypedagógusok).