Az istálló falai, a melyek nemcsak arra hivatvák, hogy télen a hideg, nyáron a meleg s más időviszontagságok ellen védelmet nyújtsanak, hanem arra is, hogy a külső és belső levegő között a cserét fenntartsák, mint ismeretes, nagyon sokféle anyagból készíthetők s hogy az építő melyik anyaghoz nyúl, az különösen pénzbeli tehetségétől függ. Hazánknak egy jókora része pl. abban a helyzetben van, hogy se fája, se téglának való anyaga nincs s egy kavics nem sok, de annyi kü felett sem rendelkezik. E vidék istálló épitőjének tehát azt ajánlani, hagy ne vályogból, hanem téglából vagy kőből építsen falat, felettén könnyű, csakhogy az igazán kalácsnélküli tanács. Ott ismét, a hol a kő olcsó, avagy a hol a téglavetésnek és égetésnek nagyobb akadályok utját nem állják, bizony hiába mondanók az építtetőnek, hogy vályogfalat csináltasson, mert az kevesebb pénzbe kerül.

Hiszen igaz, hogy a mióta a vas- és vízi-utak nálunk szaporodtak, az épitési anyagoknak beszerzése könnyebbé vált, hanem azért drágának maradt annyira, hogy azoknak messze vidékről való szállításába nem mindenki kaphat bele.
Evvel csak azt akarjuk mondani, hogy habár mi ismerünk jó és rossz építési anyagot s habár hajlandók vagyunk mindenütt a jobbat ajánlani, mégis az építtetőre kell bíznunk a falnak való anyag megválasztását éppugy, mint az istálló más részcinek felépítéséhez szükséges materi kikeresését is, mert hiába, ha valahol, itt már a körülmény és a zseb nagyon is döntő valami.

Nekünk a feladatunk tehát csak az, hogy elmondjuk a mondandóinkat ama főbb anyagokról, a melyek akár az istálló fala, akár annak padlása, fedele stb. építésénél tekintetbe jöhetnek, feltárván azok elónyét és hátrányát egyaránt.
A szilárd falaknak, a minők a kő- és téglafalak, legfőbb elónyük tartósságokban és tűzállóságukban rejlik; előnyük azonkívül, hogy - ha nem tulságosan likacsosak - szárazok, légcserét nem nagyon akadályozók, szóval az egészségtani körülményeknek is megfelelők. A likacsos, lágy kőfélék éppen nedvesség felszívó tulajdonságuknál fogva kevésbé jók ; jól égetett téglaalapra fektetve azonban még azok is használhatók, különösen ha az alsó fal, jászolmagasságig, téglából van építve és cementtel van bevonva

A fiókrendszer szerint favázba rakott tégla-fal is, habár már tűzveszélyesebb, igen jónak mondható; nem rossz, habár még tűzveszélyesebb a fonadék-fal, mely kívül-belül agyaggal van tapasztva. Még veszélyesebb adeszka-, vagy gerenda-fal, különösen ha vakolva nincs. A jól készült vályogból épitett fal, ha szilárd téglaalapra fektettetik s az eső-verés és talajvíz ellen cementburkolattal védetik, elég tartós, száraz és olcsó, szóval: szerényebb igényeket teljesen kielégitőnek mondható. A sár-fal önként érthetőleg minden kritikán aluli, mert nemcsak hogy nem tartós, hanem a lég által alig átjárható s nem sok kell neki, hogy egész váratlanul itt, vagy amott, ki- vagy bedüljen.

A mint ebből kivehető, a j6 téglafalnak nincs párja. Igaz, hogy falsalétrom képződésre gyakran nyujt alkalmat, azonkívül ha jó a tégla, a levegőt nem igen ereszti keresztül s mellé drága is. A salétromképzódést azonban a nedvesség távoltartásával és megfelelő szelőztetéssel meg [ehet akadályozni, a légcserét pedig részint szintén jó szellőztetéssel, részint közepén üres falkészítéssel avagy üreges tégla használásával fokozni lehet,

365. ábra. Padlás nélkúli istállófedél

Az üres fal annál-inkább .figyelemreméltó mert olcsóbb mint a tömör. Még megjegyezzük e helyen, hogy a ki nem száradt falú istállóba nem czélszerü az állatokat beállítani, a félig száradtba is csak akkor, ha kívül nincs még vakolva. Ez esetben mint ismeretes, a száradás gyorsabban megy végbe.

AZ istálló padlására nézve első sorban az az irányadó,.hogy szándékozunk-e azon takarmányt tartani, vagy nem, mert ha igen, akkor a sziIárd padláskészítést ki nem kerülhetjük. ha csak takarmányunkat megromlásnak s általában egész istállónkat nagyobb tűzveszélynek kitenni nem akarjuk; ha azonban a padláson takarmány tartása nem szándékoltatik, akkor a kevésbbé szilárdan készítet s a lég által jobban átjárható menyezet nagyon meg fog felelni a czélnak, sőt ily esetben legjobb a menyezet-készitésről teljesen lemondani s csak egy lapos fedelet alkalmazni, mely egy külön, redűnyökkel ellátott tetővel bír, olyformán, a mint azt a 365.ábra feltünteti. Az így fedett istálló nagyon szellősen tartható még akkor is, ha más szellóztető készülékekkel nincs ellátva, sőt ha a redőnyök fakeretben, vastag üvegből készittetnek és sarkon forduló módon rendeztetnek be, még az istálló világosságának emeléséhez is hozzá járulnak s a hó-és eső-beverés ellen is védelmet nyujtanak. A redőnyöket illetőleg a külön tető nyilását túlmagasra késziteni azonban nem czélszerü azért, mert télen a hideg, nyáron a meleg alkalmatlanná válhatik az állatokra nézve.
A hol a takarmány vagy egyéb számára térnyerés szándékoltatik, ott a menyezet-épités önként érthetőleg kikerülhetetlen.

Ily esetben az épittető tégla, kő és fa kőzött választhat s vagy oszlopokkal és sinekkel támogatott bolthajtást, avagy stukaturt készittet, vagy pedig egymásra fektetett deszkából csináltat padlást, mely fen egy réteg téglával, vagy agyaggal van burkolva, belől pedig meszelve vagy festve van. Az ily módon előállitott padmalyak között a bolthajtásos és stukaturos a legdrágább, de egyszersmint a legjobb is, mert ez a legkevésbbé tűzveszélyes s a padláson elhelyezett takarmányt ez védi az istállógóztől legjobban; a megfelelő szelelökkel ellátott istállóban azonban az. emlitett minóségü deszkapadmaly is egészen jó, de persze tűzveszélyesebb és kevésbbé tartós; az agyagréteggel vagy téglával be nem vont deszkapadmaly szellős ugyan, olcsó is, de a takarmány conserválásra nem előnyös.

Végre számításba jöhet az egyszerü fonadékpadmaly, mely mindkét vagy csak egyik oldalán tapasztott, avagy tapasztva nincs. Az ilyen, igazi egér- és szúfészek, tűzveszélyes is a legnagyobb mértékben, azonkivül szakadatlanul piszkol az istállóban s a takarmányt se védi az istállógőzök behatásától.

A padlással kapcsolatosan szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy az okszerűen cselekvó tenyésztő a padlás-feljáratot nem vágja az istálló menyezetén, hanem az istállón kivül, névszerint azért, hogy az istállógőz azon át a padlásra ne hatolhasson és azért, hogy a takarmány-ledobáskor a törmelék és por az istállót és lovakat be ne mocskolhassa, meg azért, hogy általa a tűzveszély ne nagyobbodjék.
A fedél anyagának megválasztásánál is önként érthetóleg az épittetó pénzbeli ereje képezi a legelhatározóbb körülményt, de ha valahol, az istálló ezen részének épitésénél nem szabad fukarkodni, mikor arról van szó, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben tüzveszélyes anyaghoz nyuljon a a tenyésztő.

Az régi dolog, hogy a szegény ember vizzel fóz·, házát és istállóját pedig szalmával, riáddal, gyékénynyel, zsindelylyel s .több effélével fedi; azok a koronként mcgujuló nagy tűzvészek, melyek nálunk pusztitnak, szomoru bizonyságai is annak. hogy az ilyen könnyen gyuló anyagok milyen veszedelmesek; azért habár mi elismerjük, hogy a jól készitett szalma- vagy, nádfedél a padláson összehordótt takarmány fenntartására egészen jó s mert többnyire házilag készithetiő, minden istállófedél között a legolcsóbb, mégis arra intjük a tenyésztőt, hogy ezekhez az anyagokhoz
csak igazi kikerülhetetlen esetekben nyuljon s vegyen fedélnek meger8ltetéssel is inkább cserepet, palát, tüzmentes papir- vagy vászon-lemezt, avagy horganyt vagy rezet; szóval tehetségéhez képest oly anyagot, a mely tűz ellen nagyobb biztosságot nyujt.

Magas fedeleket, minthogy azok nagyon is költségesek s viharoknak ellenálni kevésbbé képesek, ma már lakóházakra semiggn szokás épiteni; a padlás tere, mely ilyen alacsonyabb fedél esetén e1vész, magasabb padlás-falak emelésével külőnben is pótolható lévén, az alacsonyabb és laposabb fedél az istállóra teljesen megfelelőnek nevezhetó.