Futóistálló

A futóistálló általában nagyobb, közvetlenül a legelőre nyíló helyiséget jelent, amelyben csoportosan tartják az állatokat. Gyakran régi épületet használnak futóistállónak, ilyenkor az épület adottságai határozzák meg a kialakítását. Az istálló futófelületének minden esetben akkorának kell lennie, hogy a rangsorban alacsonyabb helyen álló ló számára is lehetővé tegye az agresszió előli menekülést. A lovanként szükséges minimális evő- és fekvőhely az alábbi képlettel számítható ki:
a szükséges hely = n · (Wh · 2)2 ,

ahol n - az állatok létszáma,
Wh - bottal mért mar-
magasság.

Szopós csikó 5 m2, Éves csikó 7 m2, Kétévesek 9 m2, Háromévesek és idősebbek 11 m2.

A futóistálló rendszerint mélyal-mos, és kialakításánál vegyük fi-gyelembe, hogy munkaerőt takaríthatunk meg, ha a kitrágyázást homlokrakodóval végezzük. (A nedves részeket mélyalom esetében is naponta el kell távolítani, higiéniai okokból pedig nem ajánlatos a teljes kitrágyázások között 2-3 hónapnál több időt hagyni.) Ehhez egyenes kitrágyázási tengelyeket, nagy kapukat és kellő távolságokat kell tervezni az esetleges támasztékok vagy térelválasztó elemek között. A mennyezetnek legalább 2,5-3,5 m magasnak kell lennie.
Mivel az alomréteg magassága két teljes kitrágyázás között állandóan nő, a vályú alja nem lehet túl mélyen.
A térelválasztó elemeket alkotó csövek vagy rudak átmérője kb. 5 cm, egymástól való távolságuk kb. 30 cm legyen, amelyen a ló könnyen átdughatja és visszahúzhatja a fejét, de a vállával már nem próbálhat meg áthatolni.
Minden állatnak legalább 80 cm széles etetőhelyre van szüksége.