segítőszárak

A segítőszárak (segédszárak) egy bizonyos fejtartást kényszerítenek a lóra, amit a lovas a kezével és az ülésével nem képes létrehozni. Mikor segítőszárral akarunk lovagolni, el kell döntenünk, hogy azt miért, meddig és milyen céllal tesszük.

A segítőszárat sohasem szabad hosszú ideig használni. Hiszen az ezzel való lovaglás során a ló hozzászokik az adott fejtartáshoz, így később már nincs szükség a segítőszárra.

Fontos!

Minden kantározás, minden zabla, minden segítőszár mindig annyira legyen csak éles hatású, amennyire a lovas keze hat rá!

A segítőszárnak a lovas tudásához és a ló szájának érzékenységéhez kell alkalmazkodnia!

A segítőszárral TILOS megbüntetni a lovat! Mindig megfelelő méretűre kell állítani: nem zavarhatja meg a ló és a lovas kapcsolatát lovaglás során. Nem szabad, hogy túl szoros legyen a lónak (ez ugyanis hibás fejtartáshoz vezethet). Azonban – mint minden más lovagláshoz használt eszközhöz hasonlóan – a segítőszár helytelen használata tönkreteheti a ló és a lovas közötti bizalmat.

A segítőszárakat általában a lovak kiképzése során használjuk. Ezek az eszközök kiegyenlítik a lovas lóra ható befolyásának hiányát, emellett megakadályozzák, hogy a ló csapkodja a fejét.

A legismertebb segítőszárak:

A kikötőszár (fejlekötő):

Ennek a szárnak az egyik végét a ló zablájához csatolják, a másikat pedig ráfűzik a hevederre. Leggyakrabban futószárazáskor és kezdő lovasoknál szokták alkalmazni. A szájszögletre hat, oldalsó határolású eszköz.

A martingál:

Ez egy Y alakú szíj, melyen még egy másik, kör alakú szíj is van. Az Y alsó szárát a hevederhez rögzítik, míg a két másik szíjat a kantárszárra fűzik fémkarikák segítségével. Az Y elágazásánál van a kör alakú szíj, amelyet a ló nyakára raknak.

Ez a szíj segít megakadályozni a fej csapkodását, így határolást jelent a ló fejének fölfelé. Ügyelni kell a helyes felcsatolásra: a martingálnak nem szabad megtörnie a ló szája és a lovas keze közötti vonalat.