Különösen a primitívebb vidékeken gyakorlatot üző állatorvos annak a megmondhatója, hogy mekkorákat vétkeznek nálunk e tekintetben azok, a kik a legellemibb szakkövetelményekkel és egészségtani kívánalmakkal ismeretséget nem kötöttek, sőt mekkorákat vétkeznek még azok is, a kik szeretik a mellüket verve hangoztatni, hogy ók a lótenyésztés terén mesterek.

Mi is voltunk gyakorló állatorvosok s vajmi sokszor hagytuk oda könyes szemekkel az olyan gazda istállóját, a ki azt a kucsma nagyságu lyukat, a mely télen bunda darabbal vagy szalmával, fűrészporral eL volt tömve, ablaknak nevezte s a ki azt a négyszögletű rést, melyen két rét görbülve kellett ki- vagy belépni, ajtónak hívta; könnyes szemmel hagytuk oda talán a szánakozás, de még inkább a miatt, mert szemeinket a sötét, levegőben szegény istálló bűze kimarta. Hiszen nem mulasztottuk mi el akkor se egyenesen oda mondani, hogy nem jól van ez így, sőt azt is megmondtuk, hogy miképpen volna jobban, hanem majd mindég azt kaptuk feleletül, hogy : kis ember, kicsi mód.

Nos, mi nem ajánljuk azt egy perczig se, hogy lovainak a szegényebb tenyésztő is palotát épitsen, sőt a mint az elmondottakból látszik, nem ajánljuk ezt a tehetősebb embernek sem; a tárgyaltakból észre lehetett venni, hogy nem is szükség, hogy az istálló palota legyen, hogy az aztán jónak legyen mondható, de igenis szükséges, hogy az ne legyen egy Ievegő és világosság nélküli ronda, büzhödt, egészségtelen lyuk, mert az ilyent sem jónak, de egyáltalán istállónak se Iehet nevezni.
Hogy tehát a ló tartózkodási helye még az eddig elsoroltak mellett is megfelelőnek, jónak legyen nevezhető, oly világosságot s levegőt szolgáltató ablakokkal s oly kényelmes ki-bejarást megengedő ajtóval is kell hogy bírjon, a mely ok- és czélszerü. S ilyen lehet a kevés és az olcsó ajtó és ablak is.

Hogy hány ajtója és ablaka legyen nevezetesen az istállónak, az mindenek- előtt az istálló nagyságától függ. Ott, a hol az istállóban levő lovaknak gyors és tömeges kivezetésére szükség van (pl, tüzoltóknál, rendóröknél, katonaságnál), mindenesetre több ajtó kell. Tűzveszély idején is felettén előnyös a több ajtó, általában azonban nem annyira az ajtók száma mint azok tágassága jő első sorban tekintetbe, s erre nézve megjegyzendő, hogy a szük és alacsony ajtó mindenképpen hátrányosabb mint a magas és széles. Egy és fél méter széles és két méter magas ajtónyílás még a legkisebb istállóban is szükséges, 2 1/2-3 méternél magasabb és szélesebb minden körülmények között fölösleges. A szárnyas és kifelé nyíló ajtó jobb mint az egyoldalu és befelé nyíló s az oldalra eltolható czélszerübb, mint a sarkon forduló. Az ajtóból vagy ajtófélfából kiálló élek, hegyek és szögek a ki- és bejáró állatokat megsérthetik, azért ilyeneket ne türjünk, hanem inkább még alkalmazzunk oldalt elforgó fahengereket, oly formán, a mint a 372. ábra mutatja; az esetleges csípő letöréseknek e berendezéssel meglehetösen elejét vehetjük. Az ajtóküszöb, hogy az eső erősebben ne verhessen, 6 - 8 cm.-rel magasabbra készítendő mint az udvar, '- az istálló-padozatával azonban egy síkban kell feküdnie. Egy harántul rovátkolt fahíddal a küszöb és udvar közt lejtós összeköttetést lehet csinálni, a mit czélszerü is a botlások kikerülése végett eszközölni.

Az ajtó egyébiránt oly formán is készíttethető, hogy az nem hosszában, hanem keresztben van két (élre osztva, ugy hogy a felső pl. szellőztetés czéljából az alsó érintése nélkül kinyitható. Ugyanez elérhető egyébiránt rács ajtó által is, mely a nyitott ajtó helyébe tolatik.

A mi a főképpen világosság közvetítésére szolgáló ablakokat illeti, bizonyos, hogy a felülről jövő világosság sok tekintetben előnyös, csakhogy az erre szolgáló berendezés nagyon költséges. Előnyös, a mint a mennyezet tárgyalásánál láttuk azért is, mert a szellőztetés czéljaira jól felhasználható.

372. ábra. Forgóajtó-henger